Tartalmi összefoglaló:

Zöld fülű manócska veszi át az erdő rendjének vigyázását. Az első részben megismerkedik a kíváncsi Mókussal, a jószándékú Vadkan Vendellel, Vakond Komával és még számos erdőlakóval. A Templom egere mesél neki az emberekről, így jut el a faluba, hogy megismerkedhessen a kissé kótyagos Pali bácsival, aki nagyapjául fogadja Mackó Komát. Manócska Mókussal meglátogatja a Táltos segítségével a régi manóiskoláját Manóföldön és az elődjét, Manók Manóbölcsét is, aki már régen visszavonult az Óperenciás tengeren túli, de még az üveghegyen inneni barlangjába.

Manók Manóbölcse barlangjánál megszerzi Manócska a varázspálcáját, ami kiegészíti a tudóskönyvét és a varázsgömbjét, amit a manóiskolában adnak majd neki, az erdei munkája elismeréseképpen. Találkozik egy régi manóbarátjával, aki egy varázsital túladagolás miatt beleragad a fonákság állapotába és Fonákmanó néven bolyong a világban. Manócska varázsitalt készít, amivel nem csak Fonákmanónak, hanem egy csintalan koboldnak is segít megjavulni, izgalmas kalandokat átélve a koboldtanyán, ahová a hétmérföldes csizma viszi el, de a láthatatlanná tévő sipka nélkül, bizony nem járna sikerrel.

A varázsszerek és a láthatatlanná tévő sipka felkelti a mindig kíváncsi Mókus érdeklődését és ebből komoly bonyodalmak származnak, amíg Manócska Manóföldön vesz részt a tündérekkel közös ünnepségen. Itt ismerkedik meg Tündérkével, akit onnantól nem is tud elfelejteni, s csak arra vár, hogy mikor találkozhat vele újra. De még előtte elhatározza, hogy meglátogatja a törpéket a földalatti birodalmukban, ahová már emberemlékezet óta nem léphetett be senki Vakond Valdemár szerencsés utazását leszámítva. De a törpékről majd a második részben lesz szó.

Az író stílusával kapcsolatos gondolatok

Az író egyedi látásmódján keresztül mutatja be a bennünket körülvevő természetet és a vele való kapcsolatunkat. Tükröt tart az embernek. Az állatok emberi tulajdonsággal való felruházása közelebb hozza a kicsikhez is a témát. A történetek humort is tartalmaznak. Az események folyamatosan bontakoznak ki, így az olvasónak az az érzése lehet, hogy nem tudja letenni a könyvet és kíváncsi a folytatásra.

Külső megjelenés

Külső megjelenését tekintve A/4-es méretű, kemény táblás, cérnafűzött könyv. Az illusztrációk színes, festett képek, melyek a szereplőket nem jelenítik meg, csak a helyszíneket, hangulatot, ezzel is arra ösztönözve az olvasót vagy a hallgatót, hogy a saját belső fantáziáját hívja segítségül a szereplők és az események megelevenítésére. A borító matt, a címen csillan meg a fény a lakkréteg miatt. A szereplők közül csak Manócska, Vörös Mókus és Vakond Koma láthatóak, de csak háttal az erdei helyszínt finoman jelezve két nagy fa között.

Érdekesség

Az író 15 éven át mesélte saját gyermekeinek ezt a mesét minden este, melyet akkor talált ki, bevonva gyermekeit együtt alakították a történeteket. 50 egymásra épülő mesét tartalmaz a kötet.

Visszajelzések, kritikák:

Nehéz a saját kiadóm által megjelentetett könyvet kritikus szemmel nézni, így azoktól idéznék, akik visszajeleztek a könyvről:

„Nappali fénynél jó olvasni, esti altatásnál kevésbé, mert kicsik a betűk.” – egy anyuka

„Hol vannak belőle a képek?” – 5 éves kislány

„Végre végig tudtam mesélni a történetet és nem kérdezett bele folyton a gyermekem!” – egy anyuka

„Jó kézbe venni, és szépek a hangulatkeltő képek benne! Szülőként én is élveztem a mesét!” – egy anyuka

„Különleges könyvnek tűnik, felkeltette az érdeklődésemet!” – egy apuka