Egy édesanya 5 éves kisfiát, Balázst hozta el, mert nem tudta a dühét kezelni. Ha dühös volt elvörösödött, csapkolódott, kiabált és saját magát is ütlegelte. Az óvodában társait megijesztette ez a viselkedés, ráadásul nem is kommunikált, nem jelezte senkinek, ha sérelem érte.
Kiinduló állapot
Amikor elkezdünk valakivel együtt dolgzoni, akkor az első alkalommal állapotfelmérést szoktunk felvenni. Ez most is így történt. Átbeszéltük Balázs életének főbb eseményeit anyával és apával, amiből kiderült, hogy:
- tervezett gyermek volt,
- mindkét szülő fiúnak várta,
- fél a sötétben
- és anyai ágon a nagypapa ideggyengeségben szenvedett.
- Az óvodában szeretik a gyerekek,
- kiegyensúlyozott a családi életük,
- étkezése kiegyensúlyozott, nem válogat,
- éjszaka szomjúság miatt szokott felébedni.
- Otthon nagyon sokat beszél, anyukája szerint “Be nem áll a szája!”
Stresszkezelés
Első alkalommal Stress Release kineziológiai rendszerrel dolgoztunk, aminek fő célja az érzelmi stressz elengedése. Az izomtesztelés során kideült, hogy Balázs számára a biztonságérzet hiánya okoz stresszt. Ezért a biztonságérzethez kapcsolódó állításokat fogalmaztunk meg Balázzsal az érzelmi stressz oldására.
Pl.
“Biztonságban érzem magam. “
“Képes vagyok kezelni az érzéseimet.”
Ezt követően egy hónap alatt egyszer fordult elő olyan érzelmi kilengés, amikor barátját megütötte. A kisfiúval való beszélgetés során megtudtam, hogy előzőleg őt is bántották és védekezésképp visszaütött. Mivel minden kineziológiai rendszerben céllal kapcsolatban dolgozunk, ebben az esetben az ő célja így hangzott: “Ha sérelem ér, szólok az óvónéninek.”
Korrekciók
Eredmények
Egy hónap múlva a fent leírt problémáknak már nyoma sem volt.
A következő ügy, amivel dolgozni kellett a kutyáktól való félelem oldása (10-es skálán 10-es mértékű félelem) volt. Szerencsére volt egy nagyon gyermekbarát, jól nevelt, közepestestű kutyám, Adél. Így be tudtam vonni őt is a munkába. Először megfigyeltem a kisfiú reakcióit, viselkedését miközben Adélt pórázon vezettem a terem ajtajáig. Tovább nem is akartam, mert a kisfiú félelem jeleit mutatta, hátrált, elbújt szülei mögé, megsimogatni esze ágában sem volt, nemhogy játszani vele.
Adélt kivezettem, majd Balázsnál érzelmi streszoldást és energetikai kiegyensúlyozást végeztünk a félelem oldására. A félelme 10-es skálán 1-re csökkent.
Ami ezután történt döbbenetes volt: ismét bevezettem Adélt, megállítottam az ajtóban és a kisfiú odahívta magához. Utasításomra Adél lefeküdt, Balázs pedig megsimogatta. Mivel ilyen bátor volt, Balázs kezébe adtam egy jutalomfalatot, hogy adja oda a kutyának. Kissé félve, de odaadta neki. Majd labdajátékot játszottam a kutyámmal. Ez tetszett Balázsnak. Megkérdeztem, hogy levehetem-e a pórázt a kutyáról és akar-e ő is játszani Adéllal. Ezután ő dobta Adélnak a labdát, a kutya pedig partnere volt a játékban.
Öröm volt látni a fiú arcán a mosolyt és hallani az önfeledt nevetését, miközben a kutyusommal játszik.
Az édesanya néhány nap múlva azt a visszajelzést küldte, hogy kisfia szívesen játszik a szomszéd kutyájával. Megtanították neki a helyes viselkedést, ha kutyával találkoznak és már nem ijed meg idegen kutyáktól sem.
